Kommentelj okosabban 1. rész - amikor a terv fordítva sül el...

Mindenkit, az extrovertáltakat pláne megviselte kicsit vagy nagyon a 2 hónapos bezártság, és a mélyről jövő fájdalom mostanában kezd előbukkanni kommunikációs szinten is. Ennek megfelelően, egyre több olyan posztra való reagálást látok megjelenni, szembejönni, amivel nagyon okosat vagy nagyot akar mondani a kommentelő, de valójában inkább magát égeti le vele. Összegyűjtöttem a legfájdalmasabbakat, amiket TE is igyekezz kerülni!

1. Beleszól valaki céges kommunikációjába egy kommentben

Példák: "rosszul használod a meme-eket / GIF-eket"; "kit érdekel, amiről írsz?"; "szerintem ilyenek meg olyanok vagytok"; "hahaha, ki hiszi el nektek"

A céges kommunikáció lényege, hogy az adott márka, vállalkozás hallassa a hangját, szakértői státuszát erősítse, valamiyen képet felépítsen magáról. Amikor meme-ek, GIF-ek útján kommunikál, az nyilván egy szabadabb lehetőség, és ezeknek a műfajából adódóan, a megvalósításban is van szabad kéz. Ha valakinek nem tetszik a megvalósítás, persze OK - de ez a fajta vélemény olyan, mint a fenéknyílás. Mindenkinek van, de senki sem kíváncsi (alapvetően) a másikéra. Ugyanez igaz a "kit érdekel?" kérdésekre: ha a célcsoport tagja, esetleg közülük többen adnak ilyen reakciót, akkor persze át kell gondolni a témaválasztást, de amikor a hirdetésen keresztül bepillogó random vadidegen böfögi oda az első véleményét, a fenti mondás ismét érvényességet nyer. Akárcsak az utolsó két idézet esetén! Más egy olyan vélemény, ami valós tapasztalatra épül, ennek megosztására azonban megvannak a fórumok, és nem is úgy kezdődnek, hogy "szerintem."

Minden egyéb esetre ott van a "kikövetés" gomb, ha valaki nem érzi magát célcsoportnak, akkor az adott cégnek / médiumnak / bloggernek sem fog hiányozni. Alapszabály az online kommunikációban, hogy nem lehet mindenkinek tetszeni, nem lehet mindenkinek a kedvében járni, és nem is akarjuk ezt tenni. Az ideális vásárló, látogató, követő az egyetlen, aki minket érdekel, a többi előbb vagy utóbb, úgyis lemorzsolódik.

2. Csak azért osztja meg a véleményét, hogy megossza, annak azonban semmilyen információértéke nincs

Ide sorolandók a ha kell-ha nem okoskodók, a kötözködők, illetve azok a kiforgatók is, akiknek igazából az égvilágon semmi céljuk nincsen a gondolatmegosztással, csak szórakoztatónak tartják a játszámázást. Felismerhetőek az "igen, de..." szókapcsolat alkalmazásáról, vagyis, hiába kapnak a véleményükre egy érthető, logikus választ, ők keresnek egy szót, amibe bele tudnak kötni, hogy "igen, de ez itt olyan, hogy..." Őket nem a véleményformálás, nem a párbeszéd, de még csak nem is a vita érdekli, pusztán csak abban élik ki magukat, hogy szőrszálhasogassanak.

3. Irigység, rosszindulat, személyes ellentét

Vannak olyan típusú emberek, akik sajnos képtelenek feldolgozni azt, hogy nekik valami rosszul sült el az életükben, esetleg nem tudnak / akarnak megbocsátani valakinek. Ekkor igencsak szégyenletes odamenni az illető üzleti platformjára, és kommentekben szólni be neki. Felnőtt embereknek a konfliktusokat meg kell tanulni azok megfelelő helyén kezelni, bármennyire is forr bennük, akár még joggal is az indulat. Ilyen esetekben az illető sajnos csak magát járatja le...

4. Személyeskedés idegenekkel szemben vitatkozás helyett

Nem tudom, külföldön hogy van ez, de itthon sajnos meglehetősen fejletlen a vitakultúra. Vagyis az emberek jelentős hányada nem képes logikusan, felépítetten, összefüggéseiben érvelni, illetve arra sem, hogy a saját személyétől elvonatkoztassa a vitás kérdést, az érveket. Lerövidítve ez így néz ki: 

Érv: Én úgy gondolom, hogy ebben a helyzetben a megfelelő megoldás ebből-abból-amabból az okból EZ lenne.

Személyeskedő rekació: Mert gyökér idióta vagy, azért gondolod így.

Ilyenkor a személyeskedő magát győztesnek kiáltja ki, hiszen úgy gondolja, most aztán jól megmondta; pedig a valóságban csak a saját szegénységi bizonyítványát teszi le az asztalra... Mást nem.

A kommentelési lehetőség meg az internet-hozzáférés senkit nem tesz istenné: jogunk van a véleményszabadsághoz, annak biztos tudatában, hogy lehet, ez baromira nem fog senkit érdekelni; és addig, amíg az adott vélemény értelmes, észszerű, logikus és releváns. Ha ezeknek a kritériumoknak nem felel meg, szimplán csak időhúzás.

***

Tetszett, amit olvastál? Ismerj meg jobban:
Szövegtündér Instagram | Szövegtündér Facebook közösség
Vagy tudj meg többet innen: Szövegtündér weboldal

 

not-hear-2687975_1920.jpg