Egy módszer az utazásra anélkül, hogy kimennél az ajtón

Ha hiányzik a felfedezés, indulj másik irányba.

Mi történt a világban? A kint helyett bentre kerültünk. Mondhatni, bezáródtunk a saját kis létközösségünkbe. A felfedezés lehetősége ideiglenesen kizárülag az online világra korlátozódik, a monitorok, képernyők és kijelzők már majd' kiütik a szemünket a helyéből. Nem tudom, ki-hogy látja, de olyan, mintha a kapcsolattartás is még inkább felélénkült volna, mindenki annyira kivan a szociális interakciói nélkül, hogy folyamatosan pittyegnek meg villognak általuk a mobilok. Na jó, az enyém legalábbis... 

Akkor döbbentem rá, hogy hiába vagyunk csendben bezárva, mégis mekkora zaj van, amikor tegnap egy pohár borral, a nappalit magamnak lefoglalva, letelepedtem a kanapéra. Sminkvideókat akartam nézni, majd olvasni, és végül meditálni is, ha úgy alakul. De már az első kör elakadást mutatott, amikor folyamatosan írt nekem valaki, és ez fel is villant.

Most minden cikkből - én is több ilyet írtam hivatásomból adódóan - az jön szembe, hogy miképpen hasznosítsd magad, ha már otthon vagy. Tanulj, lomtalaníts, főzz, konzultálj online, kezdj könyvet írni stb. Csináld, csináld, csináld, miközben persze, nem felejtesz el kapcsolódni a külvilághoz a számos applikációnak hála, amelyek útján megteheted, be ne csavarodjál otthon!

Arról meg nem írnak, hogy mégis, mivel használhatnád ki leghasznosabban a rádszakadt időt és kényszer-otthonlétet: UTAZZ. Ezúttal ODABENTRE.

Akinek ez túl elvont, fordítom:

  • végre van arra mód, hogy az ember lassítson.
  • nem kell ide-oda rohangálni, egy nap, ha belegondolunk, sokkal több órából áll.
  • belefér az a pohár bor, belefér egy elnyújtottabb ebéd, belefér a délutáni pihenő is.
  • van idő elcsendesedni, meditálni, relaxálni.
  • el lehet merülni - bármilyen szimpatikus módszerrel - az önismeret felé.

Akinek még ebből is hiányzona valami kézzel foghatóbb, annak javaslom a művészetterápiákat.

Számos irányvonala létezik a képi-alkotó terápiától az írás-olvasásterápián át egészen a táncterápiáig. De említhetném akár az ismert meseterápiát is!

Idéznék az erről szóló, 2012-es szakdolgozatomból:

"A művészet egyfajta társadalmi folyamatként is értelmezhető, hiszen megjeleníti azt a környezetet, amiben élünk, esztétikai minőségében képezve le a világot, de mégsem annak tökéletes másolatát készítve el. Többnyire benyomásokat jelenít meg közvetlen érzéki jelleggel, egyéni képességeket használva az alkotás folyamata közben. Mint ilyen, egyéni hozzáértést igénylő munka, nem nélkülözheti a kreativitás, a teremtőkészség jelenlétét sem. Az élet, a világ minden részletéből kiragadja az alkotó az egyedit, olyan szemléletmóddal ábrázolva és olyan megjelenítés módot alkalmazva, amely csak rá jellemző." (Jász Virág, 2012, Zsigmond Király Főiskola)

Ennek értelmében tehát az alkotás mindenképpen értelmezhető olyan utazásként, amely során közelebb kerülünk a saját benyomásainkhoz, önmagunkhoz. A rengeteg kreatív tipp, hasznos tanács közt erre is érdemes gondolni, időt szánni. Azt pedig tapasztalatból mondom: nincs felemelőbb és pihentetőbb a művészetek "terápiás" felhasználásánál, ahol nem az alkotás végterméke a lényeg, hanem a folyamat maga.

Mindenáron tenni valamit... Ez a legnagyobb baj!

A legnagyobb hiba mindabban, ahogyan az emberek ezt a helyzetet kezelik - tanácsadói oldalról is -, hogy hasznossá akarnak tenni mindent, mindenkit, magukat is. Unatkoznak, és az unalmat akarják elűzni ahelyett, hogy megtapasztalnák az utazás örömét, amiről ugyan nem készül Instakép, de végtelen távlatokat képes mutatni, ha megengedjük magunknak.

***

Tetszett, amit olvastál? Ismerj meg jobban:
Szövegtündér Instagram | Szövegtündér Facebook közösség
Vagy tudj meg többet innen: Szövegtündér weboldal

art-1868562_1920.jpg