Olyan helyzetben, amikor "el kell magukat adni" - legyen az egy állásinterjú, vállalkozóként ügyféltárgyalás és bármi hasonló, sokan kozmetikázzák a valóságot. Vannak, akik durván kamuznak, mások csak kicsit filterezik...

De hogyan lehet 100%-ig őszintén, önazonosan, mindenféle maszkolás nélkül eladni magad?

1. Legyél magaddal tökéletesen tisztában

Ugyanúgy a negatív, mint a pozitív vonásokkal. Ha nagyon nem megy az önreflexió ilyen módon, beszélj külső emberekkel arról, mi az, ami abszolút magávalragadó benned - és ugyanúgy kérj konstruktív krtitikát is! (Igen, tudom, ez elől sokan futnak, viszont ha nemcsak ideig-óráig szeretnéd eladni magad, és nemcsak egy látszatot szeretnél eladni magadból, erre szükség van.)

Ezeket listázd pro, kontra és semleges oldalakon. Igyekezz súlyozni a pozitív és negatív vonásaidat, jellemzőidet, kvázi "adj pontokat rájuk" annak megfelelően, mennyire okoztak eddig előnyt vagy hátrányt az életedben. Ha nagyon a negatív felé tolódna el a mérleg, vizsgáld meg, lehet-e, tudsz-e dolgozni ezeken. Amin nem, azt nullázd le, - például, ha nem vagy jó matekos vagy rosszul tájékozódsz -, mert ilyen vagy, és kész. Amin lehet - például türelmetlenség, túlzott impulzivitás -, arra pedig kezdj tudatosan dolgozni. Olyan módszerrel, ami neked megfelel, akár otthon, akár szakemberrel vagy csoportos foglalkozásokon. 

A tisztább kép a tisztább kommunikációt segíti önmagadról! 

2. Vedd sorra mindazt, amit elértél - és vedd sorra, mit tanultál a "kudarcokból!" (Vagy valóban azok voltak-e egyáltalán.)

Legtöbbször azért nem tudják eladni magukat az emberek, mert nem látják világosan, mit is értek el, meddig jutottak el. Nagyon fontos, hogy, ha kell, szintén külső ember bevonásával, végigvedd, meddig jutottál el, milyen sikereid voltak. Ez egyfajta "pozitív teljesítményértékelés." Ha van időd rá, akár egy prezentációt is készíthetsz magadnak, amit a nehéz szakaszokban időről időre levetítesz, hogy megmaradjon a hited! (Az önmagadba vetett...)

A kudarcok nem mindig azok, amiknek látszanak. Sokszor évekkel később kristályosodik ki, egyes dolgok valójában mit is jelentettek - amit akkor tragikusan éltél meg, mára talán pont a sikereidhez vezetett hozzá. Igyekezz ezeket is tételesen összegyűjteni. Ahol nem látsz tanulságot, vagy nem találod a "puzzle-ben" az adott kudarc helyét, azt fogadd el, és add át a feledés homályának - hiszen valóban semmi jelentősége nincs az életedben.

3. "Mindenki más már foglalt..."

Sokan követik el azt a hibát, amikor "el kell adni magukat", hogy másokból inspirálódnak. Ő mit tenne? Ő mit mondana? Ő így ért el sikereket, akkor használjam ezeket a módszereket én is...? A módszerek alkalmazásával semmi baj, hiszen én is éppen erről írok most. Viszont TILOS belecsúszni abba, hogy konkrétan más emberekre, példaképekre építed a saját kommunikációdat. "Mert ő olyan jól csinálja, én is így akarom..." OK, de ő nem te vagy. 

Minden ilyen törekvés sajnos abból indul, hogy az ember azt gondolja, önmagáért nem fog kelleni. Ezt a gondolatot még a kérdéses interjú- vagy tárgyalási helyzet előtt érdemes leküzdeni, méghozzá két teljesen egyszerű irány segítségével:

• Ha önmagadért kellesz, akkor miért ne adhatnád magad?
• Ha önmagadért nem kellesz, akkor pedig felesleges köröktől kíméled meg magad, és jobb is így - megintcsak nincs okod nem magad adni.

"OK, de erre most szükségem lenne..." Nem, nincs :) Ne a szükségből indulj ki, (hiányállapot), hanem abból, amit SZERETNÉL (bőségkép). Márpedig - tudom, te sok-sok mindent -, de amit az ember elsődlegesen szeretne, hogy jólérezze magát. JÓL AKARUNK LENNI. Azt pedig olyan környezetben, ahol nem lehetsz önmagad, nem lehet.

Szövegtündér