Mikor süllyedtünk idáig? - Teszem fel a kérdést, böngészve lényegében bármilyen téma kommentszekcióját, celebektől a közéletig, egészségtől a divatig.

Ez ronda, az egy szenny, mind meghalunk, és amúgy is mocskos b*zi mindenki, aki másmilyen, mást akar, mást gondol

Amolyan alap-kommenttípusok ezek - lehetne még gyűjteni hasnló mintákat, csak minek? A lényeg látszik: repkednek az ítéletek megalapozott kritika nélkül, terjed a pánik meg a sokszor indokolatlan rettegés, és persze, mindenkivel gond van, aki másmilyen, kicsit vagy nagyon, akármiben.

Mikor süllyedtünk idáig? - Teszem fel a kérdést újra, miközben azon gondolkodom, miért okoz gondot...

1. Megnyitni és elolvasni a cikket; miért egy címre megy a reakció?

2. Érveket is felhozni, érvekre reagálni, azaz kulturált módon vitázni?

Nem fogok elkezdeni oktatáspolitikai kérdéseket boncolgatni, mert nem az én asztalom, ahogy a nép elbutításának direkt szándékait sem pakolom kupacként ide, és kreálok belőle összeesküvés-elméletet. Nem, mert ha van is igazsága mindezeknek, nem számít, hiszen az emberek hagyják magukat, nem fogékonyak a tanulásra, az információszerzésre, tehát innentől ők a felelősek, nem pedig az, aki a folyamatot irányítja.

Kommunikáció kínok közt

Mivel hiányzik a fogékonyság, így a fejlődés nem következhet be; az ember hajlamos a kommunikációban is a könnyebb utat választani. Amikor azt mondjuk, hogy "fogalmazd meg érvekkel, ellenérvekkel, bizonyításokkal vagy épp azok nélkül, de egy önálló gondolatvezetéssel" a mondandódat, az nehéz út. A gyűlölet viszont tiszta és egyszerű, tehát könnyebb. Ahogy félni is könnyebb, mint utánanézni ténylegesen az információknak. A közöny meg igazából a legegyszerűbb. Átlépni, oszt' sz*rni bele: a felelősség teljes lerázása.

Úgy látom - megintcsak a social media felületeit böngészve, és a közlekedési eszközökön hallgatva ki emberek beszélgetéseit -, hogy hatalmas lett a különbség ember és ember közt. Az egyik csoport folyamatosan beszél, de nem mond semmit; a másik meg folyamatosan információt keres, de nem mer beszélni. Akinek nincs semmi a kezében, az bátor és hangos, akinek meg van, az még többet szeretne gyűjteni...

Erősebbik kutya...?

Mikor süllyedhettünk idáig? - Teszem fel a kérdést már sokadjára, látva, hogy a józan ész, a logikus gondolkodás mennyire nem képes érvényesülni ezekben a harcokban a félelemkeltéssel, gyűlölettel, közönnyel szemben. Így lehet az, hogy a vitákat mostanság már nem tudás-alapon vagy következtetés-alapon, hanem hangerő és hangulatkeltés alapján "nyerik" emberek; már, ha lehet vitáról és győztes félről beszélni a fojtó, érv nélküli gyűlöletcunamiban.

Hova vezet ez?

Az agresszív kommunikáció energiaromboló, a félelem energiát von el, a közöny meg szimplán szétrohaszt; de ez nemcsak a kommentszekciókban van így. Ha olyan szülővel nő fel, olyan kapcsolatban él, olyan munkahelyen dolgozik valaki, ahol mindez jelen van, az rengeteg belső feszültséghez, akár fizikai szintű rosszulléthez vezet - és nem tudja, mitől, de úgy érzi, mintha valaki mérget adagolna neki...

Maga a kommunikáció több, mint információcsere: táplálék és méreg is lehet. És ebben az egészben, amit leírtam, nem a véleménynyilvánítás gond, hanem az, hogy a nem megfelelő véleményformálás megöli és tönkreteszi nemcsak az egyéneket, hanem a teljes társadalmat is. 

Én maradok a vita, az érvelés, az információszerzés, az önálló gondolkodás, az ok-okozati összefüggések oldalán - és bízom benne, hogy még sokan lesznek ezzel így, és tartanak velem ezen az úton. 

ÉPÍTŐ, TÁPLÁLÓ KOMMUNIKÁCIÓ